Szappanbuborékokat fújok,
-néma cseppek magányomban-
s belé tengernyi bánatot,

szivárványgyöngysorán úszom,
mely szirmokon, ha csobban,
sötétre festi a harmatot.

Akár gyászmenet az úton,
feketén,terhét hordva,
távolban lassulón kanyarog,

szappanbuborékok, súlyok,
-szerelmes könny nyomomban-
akár csak ti, én sem maradok…