„A történet szerint egy olasz utazó a franciaországi Chartres városába ment, hogy megnézze az ott épülő hatalmas templomot. Estefelé érkezett, és éppen akkor ért a helyszínre, amikor a munkások már hazafelé indultak. Megkérdezett egy tetőtől talpig poros embert, hogy mit csinál ott. Azt válaszolta, hogy ő kőfaragó. Sziklák faragásával telik a napja. Egy másik megkérdezett azt felelte, hogy ő üvegfúvó, és napjait színezett üvegtáblák készítésével tölti. Megint másik munkás azt mondta, hogy ő kovács, és vas kalapálásával keresi a kenyerét.
Az igazság nyomában utazó besétált a félkész építmény mélyülő félhomályába, ahol egy söprűvel felfegyverkezett idős asszonyba botlott, aki a napi munka után ott maradt kőszilánkokat, faforgácsokat és üvegcserepeket söpörte össze.
– Maga mit csinál itt? – kérdezte tőle.
Az asszony abbahagyta a munkát, rátámaszkodott a söprűre, fölnézett a magas boltívek közé, és azt válaszolta:
– Én? Katedrálist építek a Mindenható Isten Dicsőségére.”

(Robert Fulghum)