http://www.youtube.com/watch?v=dHykIrZCD70&feature=related
Monthly Archives: március 2012
Szabolcsi Zsóka: Kezedben alszik …
Kezedben alszik még napom,
kezemben őrzöm illatod.
Holnapról álmodik szobám,
s bekopognak a tegnapok.
Ködöt termett reggel a tél,
zúzmarát szült a pillanat.
Húzd magadra álomlepled,
örülj, hogy ennyi megmaradt.
Fuck All The Perfect People – Chip Taylor & The New Ukrainians
Fodor Ákos: Gyürü
mindenről te jutsz eszembe
rólad minden eszembe jut
minden rólad jut eszembe
mindenről eszembe jutsz
mindenről te jutsz eszembe
„Mese csak, és gyanúsan fehér…”
http://www.youtube.com/watch?v=O1uUEh3FpIQ
Fodor Ákostól
Fodor Ákos:
Nem adom vissza.
Szemhéjam mögött őrzöm
Legszebb képedet
… a történet szerint …
„A történet szerint egy olasz utazó a franciaországi Chartres városába ment, hogy megnézze az ott épülő hatalmas templomot. Estefelé érkezett, és éppen akkor ért a helyszínre, amikor a munkások már hazafelé indultak. Megkérdezett egy tetőtől talpig poros embert, hogy mit csinál ott. Azt válaszolta, hogy ő kőfaragó. Sziklák faragásával telik a napja. Egy másik megkérdezett azt felelte, hogy ő üvegfúvó, és napjait színezett üvegtáblák készítésével tölti. Megint másik munkás azt mondta, hogy ő kovács, és vas kalapálásával keresi a kenyerét.
Az igazság nyomában utazó besétált a félkész építmény mélyülő félhomályába, ahol egy söprűvel felfegyverkezett idős asszonyba botlott, aki a napi munka után ott maradt kőszilánkokat, faforgácsokat és üvegcserepeket söpörte össze.
– Maga mit csinál itt? – kérdezte tőle.
Az asszony abbahagyta a munkát, rátámaszkodott a söprűre, fölnézett a magas boltívek közé, és azt válaszolta:
– Én? Katedrálist építek a Mindenható Isten Dicsőségére.”
(Robert Fulghum)
…minden megtörténik az emberrel…
…minden megtörténik az emberrel…
„Isten veled!…- mondta, majd megszakadt a vonal. Sírnom kellene. Zsibong a gondolat: sírj…mert, így szokás.”
Egy leány tanított erre engem…
„Azután mondják meg majd ők is, hogy ismertek-e engem. Dehogy ismertek! Az állatok ismerik egymást, az ember nem. Még Dzsidzsia sem ismer engem, pedig feleségem és őrzőangyalom, s nyitva előtte fiókom és szívem egyaránt. De azért nem ismer. Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
Egy leány tanított erre engem.”
(Gárdonyi Géza)