Édesanyámnak

Nem tudlak kívülről nézni, mert belőled vagyok…

Elgondolkodom néha… igen, belefér mindennapomba…, hogy milyen édesanya szerettem volna lenni?

Elmondom én, mint Te, édesanyám, ilyen édesanya szerettem volna lenni. …. és nem biztos, hogy sikerült volna…talán következő életemben kiderül…

Emlékszel, amikor pici koromban az ócska mosógép tetején törölgetted, puszilgattad lábujjaimat, ők voltak a borsószemek és én voltam a Te borsószemkirálykisasszonyod…. szép emlékek Nekem és talán Neked.

Azóta is szeretem a borsószemeket, mert mindig eszembejut, hogy én vagyok a királynőjük… elhitetted velem… bizony…

Ugye ugye, hogy nem is tudjuk, hogy egy egy mondatunkat, nézésünket, cselekedetünket milyen emlékként őrzi valaki…. Sok mindent őrzök Tőled.

Hisztis kislány voltam, bizony világkörüli útra is elindultam…. gyakran…

Utána…. bár alig voltam négy éves… de sajnáltalak, hogy hogy lehettem ilyen kegyetlen…. nem tudom, hogy ez a gondolat akkor hogy született meg a kis agyamba… de akkor ott felfogtam, hogy most rosszalkodtam….

Amikor serdültem- fordultam, próbáltál nevelgetni… több kevesebb sikerrel, mert hogy öntörvényű, akararos voltam, …vagyok. Hagytál szabadon , úgy szerettél. Persze, hogy féltettél…. tudom, de hittél és biztál bennem…. rosszaságot is cselekedtem talán, … de nem ártottam tudatosan senkinek…. A tudattalan cselekedeteimet meg csak megbocsájták odafennt nekem….

Tanulhattam szabadon, érezhettem szivemben a világot, az embereket, az érzéseket… tudtad, hogy így jó nekem.

Felnőtt lettem… legalábbis azt mondták az okosok, hogy 18 éves kor után jön a felnőtt kor…. vagy felnőttkór?… már nem is tudom….

Valóban … a növésem függőlegesen megállt, vizszintesen sajnos azóta is változó tényező…. :-)

Most eszembejut, amikor a tükörbe hasbehúzva nézem magam, rámpillantasz és már mondod is, ki nem hagyhatnád…, hogy most hiztál egy kicsit… és akkor összemosolygunk ezen a talán semmi jelentősége mondaton…

Szeretem az együtt nevetgetéseket…

Ma is próbálsz nevelgetni … persze csak kis dolgokba és csak néha…. Tudod… a mosogatócsap,a száraz kenyér, a pókháló …. meg a többiek… és ilyenkor leintelek, hogy hagyjál légyszi,… és Te szótfogadsz nekem…Két tüzes jegy …

Amikor sirdogálok… elbújok előled… tudom, hogy tudod…

Ha bántottalak bocsáss meg nekem… Próbálok én jó lenni, de nem mindig sikerül…

Esténként benézek Hozzád, csak egy percre, hogy minden rendben van e… és örülök, mikor látom, hogy 72 éves édesanyám nyomogatja a gépet….

Füleden fejhallgató, vagy fejeden füllhallgató… ismerőssel skypolsz, beszélgetsz…

Nem tudom elmondani, hogy milyen érzések… hogy nem azt kell hallgatnom, hogy most ez szörnyű, az rossz, kevés a nyugdíj, fáj a lábam…. pedig ezek is igazak… de mással foglalod le magad…

Tűnődöm néha, hogy honnan ez a nagy nyugalom Benned… azt hiszem a hited…, az segített sok mindenben Neked.

Most elfogytak a szavak… érzések maradtak…

Születésnapomon köszöntelek Tégedet, áldást mondok, hogy nekem küldtek édesanyának az égiek…

MoMo

2008. december 18

… ha majd összemegyek, talán bölcsebb is leszek…

Vajon mindenki elfogult az édesanyjával?… ez most csak eszembejutott…

mosolygós emo

… vagy könnycseppes emo …

(képek rólam … )

Adamis Anna: A csend

1391989_647996591912397_240857437_n

Fölébredt egy meg nem írott dal.
Hang nélküli hangon megszólal.
Fölkapom rá én is a fejem,
sebességet vált rá a szívem.

Halkan járok lépteim fölött,
a semmit érzem tíz ujjam között,
hallgatom, mi sosem hallható,
s többet mond, mint egymillió szó.

Furcsa zaj a csend,
furcsa hang a csend,
furcsa dal a csend.

Megérint a csend, mint jóbarát,
szomjazom a képzelet-szavát,
éhes vagyok, bontja asztalát,
s a holnapot, mint almát nyújtja át.

1472865_541094472647305_413803384_n

Könnyű, s mégis milyen nehéz? Hétfőn nehezebb?
A kisgyermek még szívből tud kacagni, ám felnőttként már sokszor érezzük úgy, hogy nincs okunk nevetni.
A mosoly az egyetlen olyan kommunikációs eszköz, amely minden kulturális szakadékot áthidal. Tapasztaltad-e már, hogy pillanatok alatt tovaszáll a félelmed, a rosszkedved, ha őszinte mosolyt kapsz valakitől? Mosolyogj, és a világ visszamosolyog Rád.
Most! … ezt még gyakorolni kell:)