548944_442356602476398_1241313785_n

“A szerelmesek félni kezdenek, ha simán mennek a dolgok. Feltámad bennük az érzés, hogy talán eltűnőben van a szerelem. Amikor a szerelem lecsendesül, minden elsimul. Akkor a szerelem olyanná válik, mint a barátság, és ennek megvan a maga szépsége. A barátság a szerelem krémje, legbenső lényege. Ezért csendesülj le! És ne nyugtalankodj, mert az előbb-utóbb bajt okoz. Az elme folyton bajt akar okozni, mert akkor marad fontos, ha nincs semmi baj, elveszíti fontosságát. Amikor minden csendes és békés, az elme félni kezd. A cél túllépni az elmén. Ezért segítsétek egymást csendben maradni, és megőrizni a dolgok sima folyását. Ha a másikban rémület ébred, próbálj segíteni.”
(Osho)

Intermezzo

Intermezzo

Valamikor réges-régen, rám talált ez a dallam,
sokáig nem ismertem, címét nem jegyeztem,
csak ott élt a szívemben – gyönyörűen szólt -
szárnyalt velem a képzelet, soha nem feledtem.
…Álomképet hozott felém, tudtam és vártam,
valaki majd válaszol, az õ szívében is nyár van;
összecseng most e kettő, az édes szerelem
és a muzsika – elvarázsolt, itt van velem.

Amikor hallom, olyan, mintha itt lennél még,
varázslat tart fogva, mintha nem is én lennék,
te szólnál hozzám, kezed fogná a kezemet,
selymes száddal simogatnál, édes csókokkal
becéznéd a szememet, adnál és kérnél, bíznál
és szeretnél, s akkor, eltűnne a fájó messzeség,
mert – ebben a gyönyörű, mesebéli zenében,
ott van a múltunk – a kezdet, a jelen és a vég.

/P. Pálffy Julianna/