… a történet szerint …

petofiter3

„A történet szerint egy olasz utazó a franciaországi Chartres városába ment, hogy megnézze az ott épülő hatalmas templomot. Estefelé érkezett, és éppen akkor ért a helyszínre, amikor a munkások már hazafelé indultak. Megkérdezett egy tetőtől talpig poros embert, hogy mit csinál ott. Azt válaszolta, hogy ő kőfaragó. Sziklák faragásával telik a napja. Egy másik megkérdezett azt felelte, hogy ő üvegfúvó, és napjait színezett üvegtáblák készítésével tölti. Megint másik munkás azt mondta, hogy ő kovács, és vas kalapálásával keresi a kenyerét.
Az igazság nyomában utazó besétált a félkész építmény mélyülő félhomályába, ahol egy söprűvel felfegyverkezett idős asszonyba botlott, aki a napi munka után ott maradt kőszilánkokat, faforgácsokat és üvegcserepeket söpörte össze.
- Maga mit csinál itt? – kérdezte tőle.
Az asszony abbahagyta a munkát, rátámaszkodott a söprűre, fölnézett a magas boltívek közé, és azt válaszolta:
- Én? Katedrálist építek a Mindenható Isten Dicsőségére.”

(Robert Fulghum)

Egy leány tanított erre engem…

cikkek_11325

“Azután mondják meg majd ők is, hogy ismertek-e engem. Dehogy ismertek! Az állatok ismerik egymást, az ember nem. Még Dzsidzsia sem ismer engem, pedig feleségem és őrzőangyalom, s nyitva előtte fiókom és szívem egyaránt. De azért nem ismer. Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.

Egy leány tanított erre engem.”

(Gárdonyi Géza)