téli hold

a könnycsepp
megint
az arcomra fagyott
azóta tán kétszer volt telihold
sokszor vártalak
egy hang, egy üzenet,
egy jel…
gyakran megyek ki az udvarra,
hátha nem tudsz
bejönni az ajtón
nem tudom mi lehet odaát
csak azt tudom
mit hiszek
látom néha a felhőkön
könyöklő angyalokat
a csillagok is
néha fényesebbek
ilyenkor azt gondolom,
valamelyik talán
te lehetsz…
tegnap valami szépség
történhetett fent az égben
nagyon ragyogott a hold
az udvarában hintázó gyerekek
táncoló lányok
vidám tekintetek
kicsit ott voltam veletek
reménykedem,
hogy jó ott neked

2010.02.28.
MoMo

Faludy György: Szonett

Nem váglak ketté lélekre meg testre
oly éles késsel, ahogy Te teszed,
ki lelkedet rábíznád tenyeremre,
de kolostorba zárnád testedet.

Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza
lélegzeted fúgáit, s ha hamis
szégyenkezésem nem tartana vissza,
végigfogdosnám árnyékodat is.

De ha az öt érzékemet menesztem:
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben
és nem vagy többé se lélek, se test:

Én szüllek meg magamnak, mert kívánlak
és mert kívánlak, élvezem a vágyat,
mely engem betölt, Téged elereszt.

Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki.
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni.

Popper Péter: Lélekrágcsálók

„A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel – csak röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végi…gnézik a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs. Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok.”

Szilágyi Domokos: Bűnöm: a szépség

 Ha valami gyönyörűség ér
– szép könyv, szép festmény, szép zene -,
 mindig úgy érzem: szólni kéne,
 … hogy kiáltani kellene, nyomaszt a bűn
– s a versíráshoz ez ad szívet, agyat, erőt
-: hogy hibámból vagy bárhogy is,
 de eltitkolom mások előtt,
 hogy nemcsak nekem van jogom rá
, nem szép a szép,
 ha csak magam gyönyörködöm benne
— mi célja, mi értelme,
mi haszna van a fénynek,
 hogyha véka rejti, a virágnak,
 ha télikert börtönében él eldugottan,
 a dalnak, ha nem hallja meg senki;
– nyomaszt a bűntudat, s ő késztet arra,
 hogy legyek antenna,
 melyen át a szépség eljut hozzátok,
 emberek