Egy id\u0151s zen Mester \u00e9pp a hal\u00e1l\u00e1n van, mikor a tan\u00edtv\u00e1nyai k\u00f6r\u00e9je gy\u0171lnek \u00e9s megk\u00e9rdezik: – Mester sohasem \u00e1rultad el nek\u00fcnk , ki volt a te mestered. Sokszor k\u00e9rdezt\u00fck, de Te mindig kit\u00e9rt\u00e9l a v\u00e1lasz el\u0151l. Most ,hogy elhagyod ezt a vil\u00e1got , k\u00e9r\u00fcnk \u00e1ruld el nek\u00fcnk. A mester \u00edgy felelt:… – Az\u00e9rt nem v\u00e1laszoltam soha erre a k\u00e9rd\u00e9sre, mert nem volt kiz\u00e1r\u00f3lagos mesterem, sok-sok embert\u0151l tanultam. Az els\u0151 tan\u00edtom egy kisgyerek volt. Egyszer elmentem egy v\u00e1rosba. Noha akkoriban m\u00e9g nem ismertem az igazs\u00e1got, igen m\u0171velt \u00e9s tanult ember voltam. H\u00edres tud\u00f3sk\u00e9nt ismertek szerte az orsz\u00e1gban; s\u0151t m\u00e9g k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n is. Az emberek j\u00e1rni kezdtek hozz\u00e1m, abban a hitben , hogy \u00e9n ismerem az igazs\u00e1got, \u00e9n pedig tudtomon k\u00edv\u00fcl \u00fagy tettem, mintha t\u00e9nyleg ismern\u00e9m. \u00d6ntudatlan voltam. Tan\u00edt\u00f3 lettem an\u00e9lk\u00fcl, hogy b\u00e1rmit is ismertem vagy tapasztaltam volna az igazs\u00e1gb\u00f3l. An\u00e9lk\u00fcl, hogy bel\u00e9ptem volna a saj\u00e1t bels\u0151 vil\u00e1gomba, \u00f3ri\u00e1si jelent\u0151s\u00e9g\u0171 dolgokr\u00f3l besz\u00e9ltem. Ismertem az \u00f6sszes szent iratot, mind a kisujjamban volt. De k\u00e9pzelj\u00e9tek el, a t\u00f6rt\u00e9net idej\u00e9n olyan helyen voltam, ahol senki se ismert, egy t\u00e1voli vid\u00e9ken \u00e9s igencsak s\u00f3v\u00e1rogtam r\u00e1, hogy valaki feltegyen m\u00e1r nekem egy k\u00e9rd\u00e9st, \u00e9s megmutathassam, mit tudok; de senki nem k\u00e9rdezett. H\u00e1rom napig csendben kellett maradnom. Olyan volt ez sz\u00e1momra , mint egy b\u00f6jt. M\u00e1r nagyon ki voltam \u00e9hezve a hallgat\u00f3s\u00e1gra, valakire aki figyel r\u00e1m, de senkivel se tal\u00e1lkoztam, aki ismert volna. Bementem a v\u00e1rosba. Esteledett, \u00e9pp arra j\u00f6tt egy kisfi\u00fa, aki egy agyagl\u00e1mp\u00e1st tartott a kez\u00e9ben. Megsz\u00f3l\u00edtottam: – Fiam, k\u00e9rdezhetek t\u0151led valamit? Hov\u00e1 viszed ezt az agyagl\u00e1mp\u00e1st ? – A templomba – v\u00e1laszolta a fi\u00fa. Any\u00e1m mondta, vigyem magammal mert ott s\u00f6t\u00e9t van \u00e9s any\u00e1mnak a szok\u00e1sa, hogy est\u00e9nk\u00e9nt elhelyez egy l\u00e1mp\u00e1st a templomban, hogy a templom isten\u00e9nek ne kelljen s\u00f6t\u00e9tben lennie. – Nagyon intelligensnek l\u00e1tszol. El\u00e1rulsz nekem m\u00e9g valamit? Magad gy\u00fajtottad meg ezt a l\u00e1mp\u00e1st? – Igen – felelte a fi\u00fa. -Akkor k\u00e9rlek, felelj m\u00e9g egy harmadik k\u00e9rd\u00e9sre. Ha te gy\u00fajtottad meg a l\u00e1mp\u00e1st, akkor meg tudod mondani, honnan j\u00f6n a l\u00e1ng? Hisz l\u00e1tnod kellett. A fi\u00fa elnevette mag\u00e1t. – Mutatok valamit. Csak figyelj !-mondta. Azzal elf\u00fajta a l\u00e1ngot, majd \u00edgy folytatta: – A l\u00e1ng a szemed el\u0151tt t\u0171nt el. Meg tudod mondani, hov\u00e1 ment? Hiszen l\u00e1tnod kellett! Nem tudtam felelni, elsz\u00e9gyelltem magam. Leborultam \u00e9s megcs\u00f3koltam a l\u00e1b\u00e1t. \u0150 volt az els\u0151 mesterem. Abban a pillanatban r\u00e1\u00e9bredtem , hogy az \u00f6sszes filoz\u00f3fiai \u00e9s metafizikai tud\u00e1som hasztalan. Egyetlen dolgot sem tudok magamt\u00f3l. M\u00e9g azt sem, hogy honnan j\u00f6n \u00e9s hov\u00e1 megy a f\u00e9ny a l\u00e1mp\u00e1sb\u00f3l \u00e9s k\u00f6zben arr\u00f3l besz\u00e9lek, ki hogyan \u00e9s mikor teremtette a vil\u00e1got! A fi\u00faval val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1som ut\u00e1n eldobtam az \u00f6sszes addig tanult ismeretemet; el\u00e9gettem minden szent iratomat. Felhagytam a gondolattal, hogy h\u00edres legyek, sutba dobtam eg\u00e9sz addig szerzett h\u00edrnevemet. Koldulni kezdtem, mindenki el\u0151l eltitkolva kil\u00e9temet \u00e9s lassank\u00e9nt egyre m\u00e9lyebbre jutottam a medit\u00e1ci\u00f3ban, felfedeztem a saj\u00e1t intelligenci\u00e1mat. Eggy\u00e9 v\u00e1ltam vele…. Azzal a mester lecsukta szem\u00e9t \u00e9s b\u00e9k\u00e9ben t\u00e1vozott. A tan\u00edtv\u00e1nyok \u00e1lltak m\u00e9g egy darabig. M\u00e9ly csend ereszkedett r\u00e1juk \u00e9s meg\u00e9rtettek mindent. L\u00e9gy \u00f6nmagad mestere. A v\u00e1laszok benned vannak. Amikor nem a saj\u00e1t tapasztalatod alapj\u00e1n tanulsz, akkor a tud\u00e1sod teljesen haszontalan. Zen.<\/p>\n