Ma is jó éjszakát
kívánt a bánat.
Szomorú vagyok.
Már sohasem láthatlak
olyannak,
ahogy megálmodtalak.
Fájtak a szavak,
a tettek,
a meg nem tettek.
A gondolatokról
már írni sem merek.
Vigaszul rózsafát
ültettél síromra,
Te nem tudhattad
hogy ott soha
nem virágozhat
a bimbója.

Megbocsájtottam
egyszer,
kétszer,
százszor.
Azt hiszem,
Te tényleg
lemondhatsz
az ezeregy éjszakáról.

*.* *.* *.* *.* *.* *.*

tudd meg,
hogy másnap reggel
már megint úgy kelek fel
hogy nem szeretni
soha nem tudnálak

*.* *.* *.* *.* *.* *.*

még mindig ölellek Téged
én, egy mimóza lélek

MoMo
2009. július 04