„Már alig hittem, Uram, hogy válaszolnom kell
Ha körbenéztem, úgy ítéltem, dolgainkra senki nem figyel
Láttam, hogy helyet cserél bűnös és a szent
S a hatalmadat túl sok ripacs gyakorolta fölöttünk ott lent…”

… és az utolsó három sor is szívszorongató … meg az egész …

mit tettél értem
értem
mit tettél ellenem
értem

mit tettem érted
értem
mit tettem ellened
értem

éltem, értem

Orgonaillat

Nem jöttél el – mióta is?
Hiányoztál – egy éve már.
… Most bezuhansz az ablakon,
oly hirtelen, hogy szinte fáj…

(Szilágyi Domokos)

„Ha sokat foglalkozol egy gondolattal – fókuszálsz rá, beszélsz róla, blogot írsz róla, az okait keresed, igazolni próbálod, stb. akkor tudd, hogy ezzel tartod életben a gondolatot magadban és ez befolyásolja az általad kibocsátott rezgésedet, és így az élettapasztalataidat is. Ha viszont szép fokozatosan elhagysz egy gondolatot – másra fókuszálsz, nem beszélsz róla többet, nem írsz róla hosszú emaileket, nem keresed az okait, elengeded, stb. akkor a figyelmed hiányában a gondolat és annak hatásai fokozatosan kikopnak a rezgéseidből és ez is hatással lesz az élettapasztalataidra.
Egy gondolatot azonban nem lehet úgy kikapcsolni, hogy azt mondod: ‘Nem gondolok a rózsaszín elefántra’, mert minden alkalommal amikor azt mondod, hogy nem gondolsz a rózsaszín elefántra, pontosan a rózsaszín elefántra gondolsz. Mit is kell tenned? Gondolj a zöld pumára! És akkor a rózsaszín elefánt gondolata a figyelmed hiányában éhenhal. Ne aggódj, nem az elefánt, csak a gondolata…

Honnan tudhatod, hogy egy gondolat szolgál-e Téged avagy nem? Ha Téged szolgál, akkor jó érzés amikor rágondolsz. Ez legyen az egyedüli mérvadó – ne pedig a gondolat igazságtartalma. Újra elmondjuk: a meggyökeresedett gondolataid alakítják a rezgéseidet és ezzel együtt az élettapasztalataidat, és így a saját igazságodat is.” (Abraham-Hicks)

Dervisek tánca

Egyszer már kipróbáltam,
most újra éreztem,
pörögni akarok.
Nap és Hold
és a többi bolygó.
Együtt keringtünk.
Még éreztem a lábam alatt a földet.
A zenészek transzba estek,
a zene elhallgatott.
Az örvénylő tánc visszavonhatatlanul
magával ragadott.
Megszűnt bennem minden érzés,
képzelet.
Bal kezem a földet,
jobb kezem
az eget simogatta.
Átéltem a titkokat.
Az elmém megtisztult,
testem talán épp elhagyta a földet.
Lebegtem.
Szeretem perc ez,
szeretem.
A nádfuvola halk hangja
hozott vissza a földre.
Éreztem ,
újra itt vagyok.
Megtisztulva,
megkönnyebbülve ragyogok.

MoMo

2010. április 13

‘Ha valamit meg akarsz érteni, semmit sem szabad mástól elfogadnod.’ zen bölcsesség

„Koncerteken néha félek a dal éneklése közben a közönségre nézni, mert sokszor látom, hogy még a jól megtermett macsók is megkönnyezik. Egészen hihetetlen ereje van a dalnak…”

„Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot idézni,
jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.”
(Anna and the barbies)